A maga nemében gyönyörű: 7/7 baba.

- anyám és a férje idegenek érdekeit képviselték velem szemben

- mondvacsinált ürüggyel

- nem tartották magatokat a megállapodásunkhoz

- anyám nem állt ki mellettem

- mindketten komolytalannak ítélték a felelősségemet, a lelkiismeretemet, leráztak

- meg sem próbálták helyrehozni, hogy nem úgy sült el, ahogy remélték

Karácsony ezen mit változtatna?

Nem jó a világ, sőt, szinte kényszeresen rossz.

Rombolok, pedig most nagyon nem akarok, az egész két álom óta tart. Rendezni kell magamat, de ez alkalommal nincs ötletem, merre nézzek. Hiány van az életemben, elsősorban a célok hiányoznak, másodsorban mintha darabokat haraptak volna az elmúlt évek a lelki békére való képességből.

Néhány nappal ezelőtt összeállt a kép: 4 éve újra és újra borítok mindent, s kezdem nulláról. Mintha már nem lennék képes megtartani, csak rombolni és teremteni.

Amíg Bú velem volt, teljesnek éreztem az életemet. Hiányzik, és ezt az érzést ismerem, hiszen veszítettem már el állatot, de amit azóta érzek, mióta elengedtem, ez nem ugyanolyan. Azt hittem, azonnal új kutyát fogok akarni. Azt hittem, kín lesz kibírni karácsonyig. Most meg - hát nem tudom, mindjárt itt a karácsony, és nem tudom elképzelni, hogy kutyám legyen. Kudarc. Félelem. Kétségek.

Nincsenek most célok. Régen annyira tudtam, hogy a család teszi majd teljessé az életem! Vágytam az egységre, az otthonteremtésre, a harmóniára, úgy gondoltam, ezekben az élethelyzetekben tudom megvalósítani önmagam, így leszek tökéletesen boldog.

Nem tudtam semmit ezekről. Talán jobb lett volna úgy.

Mókuskerék. Monotónia. Fásultság. Egyhangú örömök.

Nem tudom, mit akarok az életemtől.

Pár, otthon, autó, cica, önállóság.

Tökéletlen.

Hetek óta egyfolytában fáj a fejem. Néha csak a háttérben zümmög, néha mozdulni is alig lehet.

Megyünk egy diagnosztához, akiről sokat ígértek. A mindent várom tőle.

Ez valami olyasmi, mint a depresszió. Egyedül a legjobb, mindent és mindenki mást nyűgös elviselni. Kedvem bármihez van, de motivációm semmire. Félek a jövőtől. Gondolni sem tudok rá, mégis jobban nyomaszt, mint életemben valaha.

Zöldborsóleves pirított baconnel

Látható, hogy nem egy bonyolult, hosszadalmas receptről van szó, még húsz mázsa tűzifa bepakolása után is gyorsan ment. Mert zacskós levest csakazértsem eszünk!

Narancsos kivikrémleves

Bejegyezte: Lilahangya

Nem éppen az időjárás aktualitása miatt készítettem ezt a hideg gyümölcslevest... Viszont szép zöld lett, no meg nagyon finom. Meghámoztam nyolc darab kivit és finomra turmixoltam őket. 2 kanál mézet enyhén karamellizáltam, felöntöttem 2 narancs levével, csipetnyi fahéjjal fűszereztem. Az egészet hozzáadtam a kivihez majd még belekevertem egy pohár natúrjoghurtot. Pár órát hűtöttem, hogy az ízek összeérjenek.

Túrós, áfonyás brownie

A brownie jó, nagyon jó, szeretjük is, de valahogy mégsem sütöm sokszor. Pláne nem keverve, alakítgatva a recepteket. Alkalmasint egy-egy "eltévelyedés" belefér és be kell vallanom egy szelet túrós, áfonyás brownie egy fárasztó nap után... soha rosszabbat! A receptet, minimális módosításokkal

innen

vettem.

Hozzávalók:

100 g vaj

300 g cukor

60 g liszt

4 tojás

1 csipet só

10 ek kakaópor

100 g pirított, tört mogyoró

400 g krémes túró

2 ek keményítő

300 g áfonya

A puha vajat habosra keverem 200 g cukorral és a csipetnyi sóval. Egyenként belekeverek 3 tojást, majd az elkevert kakaó-liszt keveréket. Végül belekeverem a durvára tört mogyorót. Egy másik tálban összekeverem a túrót a negyedik tojással és a maradék cukorral. Beleforgatom az áfonyát is. Egy kisebb tepsit kibélelek sütőpapírral, majd beleöntöm a kakaós masszát, rá az áfonyás, túrós masszát. Egy fakanál nyelével óvatosan márványosra keverem, majd 175 C-os sütőben 35 percig sütöm.

Hozzávalók:
Az aljához kb. 1/4 adag snickerdoodle keksz tészta

A túrókrémhez:
500 g túró (nálam fele krémes túró (Lidl vödrös túró), fele szemcsés, hagyományos)
120 g puha vaj
120 g cukor
3 tojás
3 tk vaníliakivonat
2 csapott ek keményítő
pár szem ringló
kb. 50 g baracklekvár

Az alaphoz a keksz tésztáját egy sütőpapírral bélelt, 26 cm átmérőjű tortaformába nyomkodtam, igyekezve, hogy egyenletesen kb. 4-5 mm vastagságú legyen és pici pereme is legyen. Egy adag keksztésztát kevertem be, a maradék tésztából keksz készült. A tetejét, ahogy a snickerdoodlesnél is kell megszórtam kevés fahéjas cukorral. 180C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem.
Amíg sült összekevertem a túrókrémet. A puha vajat a cukorral habosra kevertem, majd egyenként belekevertem a tojások sárgáit. Hozzáadtam a vaníliát, a keményítőt, a krémes túrót, az áttört sima túrót, végül beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét. A masszát a készresült kekszalapra simítottam, majd a tetejét kiraktam fél ringlószemekkel. Körülbelül egy órát sütöttem 180 C-on, majd az utolsó öt perc előtt vékonyan bevontam sárgabaracklekvárral. A tortaformában hagytam kihülni.

--

Kekszet sütöttem én

Amiben semmi érdekes nem lenne, ha nem lenne igaz az, hogy nem szoktam sütni és annyira nem is szeretem. Illetve volt időszak, amikor a délutáni tejeskávé mellé leszaladt valamilyen kekszecske mindig, de az eredménye is meglett, inkább felhagytam vele. Kicsicsaj túlzott kekszfogyasztását sem támogatom, igaz, úgynevezett útikeksz mindig van az autóban, éhenhalás ellen. De miután a rafinált, frissen uzsonázott bölcsödés így is

keszket

követel hazafelé egyértelművé vált, hogy hiba van a rendszerben: a keksz nem funkcionális élelem, hanem habzsidőzsi kellék. Persze habzsidőzsi kell néha, így nem tudtam ellenállni tegnap ennek a

snickerdoodle

néven elhíresült harapnivalónak. Wiki segített, mint már annyiszor, íme egy rövid

szösszenet

az eredetről, a szokásos ki sütötte előbb versenyről és névről.

Már a recept olvastán érezni véltem a piruló fahéjas cukor illatát, s nem tagadom nagyon finom is lett. Persze, hiába tanultam még az iskolában is, hogy a keksz sütés közben terül, mint a Nagyalföld, csak túl közel pakoltam őket egymáshoz, így egyik-másik össze is nőtt. Véletlen folytán kétféle végeredmény született: az egyik tepsi kekszecskéi szélükön ropogósra sültek, de belül puhábbak, lágyabbak maradtak, míg a másik adag amolyan szép piros pattanós keksz lett. Nekem a puhább belsejű jobban ízlett, de ez pusztán ízlés dolga. Azt viszont nagyon is el tudtam képzelni, hogy ad egy, frissen, melegen tölcsérre, vagy sodrófára csavarva milyen jó kis fagyitálka lesz belőle, a ropogósat pedig apró morzsákra törve vaníliafagyira hintve szintúgy kedvemre valónak találtam. Kipróbálom majd ezt is, azt is.

A recept úgy 15 kekszre a következő:

4 ek sótlan vaj

1/3 csésze cukor

1/3 csésze barnacukor

1 tojás

1 csésze liszt

1 ek kukoricakeményítő

1/2 tk sütőpor

1/4 tk só

A tetejére:

1/2 csésze cukor

2 tk őrölt fahéj

1 tk őrölt szegfűszeg

A vajat habosra keverem, majd hozzáadom a cukrokat és tovább keverem, végül jön bele a só is, majd a tojás. Mikor sima krémes apránként beleszitálom a liszt, keményítő, sütőpor elegyet és addig kutyulom, míg egynemű nem lesz. A recept a sütőpor helyett baking soda ír ill. máshol cream of tartare-t olvastam, de ezek itthon nem lévén sütőporral helyettesítődtek. Evőkanállal, kézzel, teáskanállal - kinek hogy tetszik - gombócokat formázok, amiket meghempergetek a fűszeres cukorban, majd a gombóckákat sütőpapírral bélelt tepsibe sorjázom. A tisztes távolság megtartása ajánlott! Jön némi lapogatás, kanállal, vagy csak úgy tenyérrel, majd egy teáskanálnyi cukros keverék a tetejére és irány a sütő: 170 C, előmelegítve, alsó-felső módban, úgy 15 percre. Ilyenkor érdemes megkukkolni, ha ropisabb szeretnénk, adjunk még neki néhány percet, ha puhábbat, jöhet ki a sütőből.

Megjegyzés

:

Én kézzel formáztam olyan kókuszgolyó méretűeket és tenyérrel lapogattam, de így elég vékonykák és nagyok (8 cm átmérőjűek) lettek. Legközelebb kisebbekre próbálom és vastagabbra is hagyom, azt hiszem. A szegfűszeg abszolút nem rontott rajta, a fűszeres cukor pedig más fűszerrel is kipróbálandó (pl. rózsabors milyen lehet a cukor mellett?)!

Elkészítés:

1.  A céklát megmossuk, meghámozzuk, és vékony csíkokra-szeletkékre vágjuk.

2. A hagymát meghámozzuk, finomra aprózzuk.

3. A répaféléket megtisztítjuk, vékony hasábokra vágjuk.

4. A káposztát megmossuk, apróra felkockázzuk, a snidlinget
leöblítjük, felaprózzuk.

5. A húst és a csontot megmossuk, 1,5 l hideg vízben feltesszük főni.
Hozzáadjuk a babérlevelet, ízlés szerint sót, néhány szem borsot, és
lassú, gyöngyöző forralással puhára főzzük.

6. Felforrósítunk 2 evőkanál olajat, rádobjuk a céklát, hozzáadjuk a
cukrot és a paradicsompürét, meghintjük néhány csepp citromlével és
egy kevés sóval. Fedő alatt, mérsékelt tűzön, saját levében puhára
pároljuk.

7. Egy nagyobb edényben, a maradék 2 evőkanál olajban megfonnyasztjuk
a hagymát, hozzáadjuk a répaféléket, néhány percig együtt pirítjuk.
Rádobjuk a káposztát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt,
lassú tűzön, saját levében puhára pároljuk, végül hozzákeverjük a
párolt céklát levével együtt.

8. Kivesszük a húst a levesből, kis kockákra vágjuk.

9. A levest a zöldségekhez szűrjük, felforraljuk.

10. A tejfölt simára keverjük a liszttel, a leveshez adjuk,
beletesszük a húst, és jól összeforraljuk, citromlével savanyítjuk.
11. Snidlinggel megszórva, forrón tálaljuk, külön csészében további
tejfölt adhatunk mellé.

Hozzávalók:

   40 dkg cékla
   1 kis fej hagyma
   1 nagy sárgarépa
   1 nagy fehérrépa
   30 dkg fehérkáposzta
   10-12 szál snidling
   30 dkg marhalábszár (leveshús)
   50 dkg marhacsont
   1 babér levél
   2+2 ek. olaj
   1 ek. cukor
   2 ek. paradicsompüré
   2 ek. citromlé
   2 dl tejföl
   2 ek. liszt

Hozzávalók 6 nőnek vagy 3 férfinek, esetleg 3 nagyétkűnek vagy hat kisétkűnek:

3 füstölt kacsacomb

3 babérlevél

10 szem feketebors

3 fej hagyma felkockázva

50 dkg lencse kiválogatva, megmosva

3 szál sárgarépa megpucolva, felkarikázva

1 szál fehérrépa megpucolva, felkarikázva

4 gerezd fokhagyma lereszelve vagy összezúzva

1 kk majoránna



Az ecetes hagymához:

1 fej hagyma felkarikázva

2 ek fehérbor ecet

1,5 dl víz

Recept fent.

Hozzávalók: 35 dkg darált hús (sertés és borjú vegyesen), 20 dkg
gesztenye megsütve, 1 szelet fehér kenyér, 1 tojás, sok petrezselyem,
1 fej lilahagyma, 2 ek. frissen reszelt parmezán, só, bors, olaj a
sütéshez

1. A gesztenyéket vagdossuk be, majd áztassuk 1 órára vízbe, sütőben
süssük 15-20 perc alatt puhára. (másik módszer: anyukám fent a gázon,
lángelosztón süti, áztatás nélkül pár perc alatt)
2. Pucoljuk meg a gesztenyéket, villával törjük össze, keverjük el a
hússal, áztatott majd kifacsart kenyérrel, felaprított hagymával,
petrezselyemmel, fűszerekkel és a sajttal. (remélem, nem hagytam ki
semmit)
3. Pihentessük a húst legalább 30 percet a hűtőben, majd formázzunk
gombócokat, pogácsákat
4. Forró olajban süssük pirosra a gombócokat

Füstölt kacsacombot venni nem mindig egyszerű, mert néha hetekig nem
találok a piacon, néha pedig annyira ki van száradva, mintha beduinok
szárították volna tartósítás céljából. Aztán az se mindig javít az
állapotán, hogy melegben felakasztják a pult fölé, és a maradék zsír
szépen lassan lecsepeg belőle, így a comb egyre szárazabb lesz. Persze
értem én, ha nem lóg a feje fölött a vásárlónak, akkor nem tudja, hogy
kapható. Nehéz ügy.

Most sikerült minden szempontból jóféle kacsacombot vennem a Hunyadi
téri piacon, és bár sóletbe szántam, mégis lencseleves lett belőle.
Mert sóletet nem lehet ötven perc alatt összedobni, annak kell az idő,
minél több, annál jobb, sőt, ha egész éjjel bent van a sütőben, az a
legjobb. De lencselevest puhára főtt füstölt kacsacombbal bármikor meg
lehet főzni mindössze ötven perc alatt, ha az ember lány nem fél a
kuktától. (Én alig egy éve kezdtem kuktát használni, előtte élénken
élt bennem a felrobbant kukták víziója, amit aztán a barátnőm élőben
is bemutatott, hatalmas lyukat ütve a magasról visszarepülő kuktával a
gáztűzhelybe.)

Szóval a lényeg:

A kacsacombokat felteszem főni a felkockázott hagymával, a
babérlevéllel, pár egész borssal és ha szükséges sóval, majd harminc
percig főzöm. Utána elzárom a lángot, és szép lassan hagyom, hogy a
gőz távozzon a kuktából és ki lehessen nyitni. Közben megpucolom a
sárga és fehérrépát és kiválogatom a lencsét. Mindent a fazékba
teszek,egy kis majorannával együtt, és gyorsan belereszelem a
fokhagymát is. Lezárom, újabb tíz percig főzőm, majd kiszedem a leves
felét, és leturmixolom, visszaöntöm. Ezzel meg is adtam neki a
sűrűséget, kész is.

Ecetes vízbe áztatott hagymakarikákkal esszük.

Hozzávalók 4 főre:
- 1 közepes fej karfiol, rózsáira szedve
- 1 póréhagyma fehér része, felkarikázva
- 3 gerezd fokhagyma, felaprítva
- 1/2 zellergumó, meghámozva, felkockázva
- 2 bögre víz
- 3 bögre zöld tea
- 3 ág kakkukfű
- 1 db citrom, frissen facsart leve
- só, frissen őrölt bors
- 2 evőkanál kókuszolaj vagy olívaolaj


Egy lábasban a két evőkanál kókuszolajon dinszteljük a póréhagymát és fokhagymát 5 percig. Adjuk hozzá a zellert és a karfiolt, öntsük rá a citromlevet és pároljuk még 3-5 percig, majd öntsük fel a vízzel és a zöld teával. A karfiol méretétől függően ügyeljünk rá, hogy a folyadék éppen, hogy ellepje a zöldségeket. Sózzuk, borsozzuk. Morzsoljuk le az ágról a kakukkfű leveleket és ezt is adjuk hozzá. Fedő alatt forraljuk fel, majd vegyük takarékra a lángot és főzzük addig, amíg a karfiol megpuhul (kb. 15-20 perc). Botmixerrel pürésítsük és tálaljuk melegen a levest. Locsoljunk egy kevés olívaolajat a tetejére.

Valami meg kell, mert nem tudom hova menteni a receptjeimet, a biszbaszaimat, a rossz ötleteimet.

Nem állítanám, hogy ez így tetszik.